Fél éjfél van, a nézettségi görbe szépen alakul (tényleg, naponta van 1 megtekintés, ez rekord :D ), történet beküldve Merengőre és a változatosság kedvéért megint beteg vagyok. Szóval ez az első bétázott történet, amiért ezúton is ezer köszönet Emykének és Ninellnek :)

Béta keresés folyamatban, de már vannak jelentkezők, szóval haladunk.

Iszonyú sok dogáról maradok le, amit majd pótolhatok, ez is remek, meg a 39 fokos láz, na de sebaj, legalább van egy hé pihenőm :)

Most pedig mentem, mert rám lesz szólva :P Amúgy ti is ilyen gyakran vagytok betegek, vagy ez csak az én kiváltságom?

Véleményed mindenről van. Írd le nekem: | 

| 

V

Okosságok ;)

 "Az ihlet egyszer csak betoppan, mint egy villámcsapás és elűzi a sötétséget.

Mert ihlet nélkül alkotni nehéz, de alkotás nélkül élni  lehetetlen."

/én/

Véleményed mindenről van. Írd le nekem: | 

| 

V

Ollivander úr karácsonya

A Dumbledore Serege karácsonyi ficversenyére készített munkámat itt olvashatjátok, ami 3. helyezést ért el. Úgy számoltam, csak kilencen indultunk, de én nagyon örültem neki, mert ez azt jelenti, hogy mégsem vagyok reménytelen :) Éljen! xD

Szóval ugye regisztráltam merengőre is (Mia Brown) és ezt már oda is feltöltöttem tegnap este, remélem hamar felkerülhet :) Addig is jó olvasást, és így utólag is kellemes Karácsonyt!
Ja, és ezt a szép képet kaptam hozzá (mielőtt arra a feltevésre jutnátok, hogy MÉGIS tudok szerkeszteni) 
És még egy ja, és: ehhez akarok még többet írni más emberekről, hogy legyen egy novellasorozat :3

Ollivander úr karácsonya

Az Abszol úton szokatlanul nagy volt a tömeg. Bár ez így, Szenteste talán nem is olyan szokatlan. Az utcán tülekedő sokaság az utolsó karácsonyi ajándékokat, és a vacsora végső hozzávalóit próbálta beszerezni. A hangzavar borzasztó volt, de a fehér utcákat betöltötte a karácsony jól ismert illata.

Egyetlen ember állt mozdulatlanul a szürke eget fürkészve. Ollivander úr a boltja előtt várakozott – Ollivander - Minőségi varázspálcák – Alapítva: i. e. 382 –, és büszke is lett volna a családi vállalkozás majdnem kétezer éves fennállására, ha nem lett volna ilyen gondterhelt. De az volt, méghozzá egy bagoly miatt. Idegesen dörzsölgette hosszú ősz szakálla alatt az állát, és néha egyik lábáról a másikra billent. Az utcán elhaladók vidáman üdvözölték, de ő túl elfoglalt volt ahhoz, hogy ebből bármit is meghalljon.

A pálcaüzletet már régen bezárta, hogy időben el tudjon indulni, de a várva várt bagoly csak nem érkezett meg. Ollivander úr már éppen kezdett azon gondolkodni, hogy elindul üres kézzel -, bár nem tudta, mit is mondhatna –, amikor egy hófödte, szerencsétlenül csapkodó állatot látott meg pár méterre tőle a magasban.

A bagoly termetes csomagjával és a széllökésekkel küzdve végül nehézkesen landolt a bolt ajtajában. Ollivander úr nemtetszését kifejezve ciccegett egyet, de a madár mérgesen huhogott vissza rá, mintegy a tudtára adva: neki sem a legrózsásabb a helyzete. A következő problémát a doboz eloldozása jelentette, ám végül az elgémberedett újjaknak és karmoknak együttes erővel sikerült úrrá lenniük a gubancos madzagon, és a madár fizetségével a lábára kötött erszényében tovaszállt.

Ollivander úr a hóna alá kapta a csomagot, és sietős léptekkel belevetett magát az utca forgatagába. Mellette elhaladva gyerekek visongattak, boszorkányok és varázslók beszélgettek és kapkodtak, de Ollivandert ez a legkevésbé sem érdekelte. A patikából orrfacsaró bűz közepette ömlött ki valamilyen nyálkás anyag az ajtó alatt, de ő csak kikerülte a tócsákat és céltudatosan folytatta útját.

Talán nem látszott rajta, de gondterhelt volt. Nem tudta, most, hogy terve megvalósulni látszik mit is mondjon majd. Talán, hogy sajnálja? Vagy hogy tévedett? Gondolatai a varázslat sebességével cikáztak, de így sem volt még biztos válasza. Ám valami bizakodás fogta el, ahogy egyre közeledett a sötét sikátorhoz az utca jobb oldalán. Egy érzés, hogy talán most minden jóra fordul, bárhogy is legyen, hiszen Karácsonykor történnek meg a legnagyobb csodák.

A csomagot egyre szorosabban fogta, ahogy bekanyarodott a sikátorba a nyüzsgő főútról. Nem szerette ezt a környéket, és máskor biztosan messzire elkerülte volna, de ma muszáj volt ide jönnie.

Itt is sokan voltak, de egészen más társaság. A Karácsonyra készülődő békés népek helyett, inkább csak fekete lepelbe burkolódzó, megkeseredett sötét varázslók. A Zsebpiszok közt nekik találták ki, és nem is volt ezzel semmi gond, egészen addig, amíg az embernek halaszthatatlan elintéznivalója nem akadt ezen a porlepte környéken.

Ollivander úr gyors léptekkel haladt, szinte a koszos kirakatok üvegéhez préselődve. Sorban hagyta el a boltokat, éppen csak egy pillantást vetve rájuk, ám amikor a Borgin és Burkes nevezetű elé érkezett, hirtelen megtorpant. A piszkos üvegen keresztül egy gyertya halvány pislákolása látszott csak a bolt belsejében. A férfi egy mély lélegzetet vett, majd belépett a boltba. Ott polcokon és szekrényekben sorakoztak a különböző vészjósló és balsejtelmű, fekete és még feketébb mágia kellékei. Voltak üvegekben úszkáló, vagy terráriumban mászó állatok, különféle szerkezetek és amulettek, az apró bolt hátsó falát pedig beterítették a könyvek. Ezek közül olvasott egyet a pult mögött ülve a fiatal eladónő, de az ajtó nyílását jelző csengőre azonnal felkapta a fejét.

- Hát te mit keresel itt? – kérdezte köszönés képen a nő, miközben felállt, könyvét az asztalon hagyva.  Szeme csak úgy villogott a vádló dühtől, ahogy barna fürtjeit kisöpörte arcából.

- Én csak… Gondoltam… - kezdte Ollivander úr megszeppenve a barátságtalan fogadtatástól – Gondoltam megnézem, mi van veled.  Tudod, így karácsony táján…

- Jaj, ne csinálj úgy, mintha érdekelne, mi van velem! – szakította félbe erélyesen a nő. – Sem karácsonykor, se máskor nem érdekellek! Azt hittem, ezt már megbeszéltük. Döntöttél, én is döntöttem, és a karácsony miatt nem fog megváltozni a véleményem. Szóval, ha lefutottuk a kötelező illendőségi köröket, akár el is árulhatnád, hogy pontosan miért is jöttél, mert hogy nem miattam, abban biztos vagyok. Ha pedig mégis, akkor akár most el is indulhatsz vissza, építgetni a jövedelmező pálcavállalatodat. Bár ha rajtam múlik lassan úgyis bezárhatod.

- De, kérlek csak hallgass meg…

- Fölösleges, nincsen mit mondanod. Nem fogok megváltozni miattad, ezt tudod nagyon jól.

A hirtelen beállt csönd hideg volt, és feszültséggel teli. A levegő csak úgy vibrált, és beletelt egy kis időbe, míg Ollivander úr újra meg tudott szólalni.

- Hoztam neked valamit. Bobby azt mondta, ezek a legújabbak a boltban. – azzal ügyetlenül a vele szemben álló nő felé nyújtotta a dobozt, tele a Mézesfalás legfinomabb édességeivel. - Igazi különlegességek. Mindig azt mondtad, hogy…

- Megint a kapcsolataidat akarod használni, hogy jóvátedd a TE hibádat?! Tudom mit mondtam, de az már nem jelent semmit! – kiabált a nő olyan hangerővel, hogy ha a bolt ablakán be lehetett volna látni biztosan akad közönségük. Majd halkabban, a sírás határát kerülgetve hozzá tette. - Most már nem. Menj innen… kérlek.

Ollivander úr dermedten állt, fogalma sem volt, hogy mit tehetne még. Amikor belépett nem tudta, hogy pontosan mire számíthat, de ezt biztosan nem akarta. Nem akart még több fájdalmat okozni, így hát csak csöndben lerakta a csomagot a pultra, és annyit motyogott:

- Őszintén sajnálom. – azzal kilépett a csöppnyi boltból az utcára. A kivilágított főút felé kezdett haladni, utat törve magának a sok ember között. Már alig kapott levegőt, de egyszer csak elérte a mostanra kihalt utcát, és a rossz népséget hátra hagyva elindult hazafelé a hóban. Útközben magában töprengett, keserű gondolatok kavarogtak a fejében. Nem tudta, hogy fordulhatna minden jóra, valamint később azt sem, hogy hogyan jutott haza, de egyszer csak ott állt az ajtaja előtt. Egy kulcsbűbájjal gyorsan kinyitotta, és már bent is volt a nappaliban.

A karácsonyfán a gyertyák egy pálcaintésre égni kezdtek, barátságos arany színbe vonva a helyiséget. De Ollivander úr csak csüggedten ült a nagy karosszékben, a karácsonyfát bámulva kitartóan. Időérzékét teljesen elveszítve csak arra riadt fel, hogy kopogtatnak az ajtón. Fogalma sem volt, ki keresheti Szenteste ilyen későn, bár az igazat megvallva azt sem tudta, milyen késő lehet.

Kicsoszogott az előszobába és kitárta az ajtót látogatója előtt. Nem is gondolt arra, hogy egy sötét varázsló is várhat rá, túlságosan el volt foglalva ilyen összefüggések feltételezéséhez. Azonban legnagyobb meglepetésére nem egy fekete mágus állt az ajtóban, hanem a nő a Borgin és Burkesből, kezében a papírdobozzal. Az arcát könnyek sűrű patakja áztatta, és mielőtt Ollivander úr bármit is szólhatott volna, a nehéz csomagot elejtve borult a nyakába.

- Én is sajnálom, Apa.– suttogta.

Így álltak az ajtóban, egymást ölelve apja és lánya, mert Szenteste igenis megtörténnek a csodák és érdektelenné válnak a viszályok a jó és a rossz között, mert ilyenkor egyedül a szeretet számít.

Boldog Karácsonyt mindenkinek! ^^

 

Véleményed mindenről van. Írd le nekem: | 

| 

V

Báli ruhák

És akkor most hozok egy kis szerkesztést, mert éppen ahhoz volt kedvem. Tervben van jó sok báli ruha (tuuudom, sehol nem tartok, de nem baj xD) és borítóképek, montázsok is :3

Az első Mia báli ruhája majd a negyedik részre :D
http://www.polyvore.com/mia_b%C3%A1li_ruh%C3%A1ja/set?id=66007754

És Hermione báli ruháját is átalakítottam egy kicsit :D
http://www.polyvore.com/cgi/set?id=66012333

Valamint Ginny Báli ruhája is elkészült :)
http://www.polyvore.com/ginny_b%C3%A1li_ruh%C3%A1ja/set?id=66013753

Véleményed mindenről van. Írd le nekem: | 

| 

V

Hogwarts előtörténet második fejezet

És itt van a második, egyben befejező rész is. Jó olvasást! :D

2. Fejezet


Halk pukkanás zavarta meg frissen létrejött Párkapcsolati osztály csendesen beszélgető alkalmazottjait. A fal mellett álló díszes kandallóból kíséretképpen zöld füst tört elő és Madame Hatch az étkezője helyett máris munkahelye közepén ácsorgott. Hosszú, szűk, fekete ruhája és ugyanilyen haja az előbbi széllökések hiányában feszesen simult a helyére. Összehúzott szemekkel nézett végig az eddig békésen cseverésző alkalmazottain és a kétszárnyú ajtó felé indulva fagyosan rájuk rivallt.
- Az adatlapok nem írják meg magukat! Mozgás, mozgás és mindegyikhez csatolják oda a jellemrajzot! Fél óra múlva szükségem lesz az első kartonokra. – majd még a nyitott ajtóból a válla fölött hátraszólt a döbben és kapkodva munkához látó dolgozókhoz. – És addig örüljenek, ameddig nem a maguk felmondó lapja ilyen sürgős. – majd halvány mosoly kíséretében elindult a folyosón.
Mindenki, aki az ellenkező irányba haladva az útjába került, földig érő hajlongások közepette tért ki előle, majd szaporázta meg lépteit a nagyobb távolság reményében. Mikor a liftekhez ért már be is szállhatott egy éppen üresen érkezőbe, számos rózsaszín papírrepülő társaságában. Ha időben megkapják ezeket az idegesítően röpködő papír fecniket, most nem kellene az első szintig lifteznie teljesen fölöslegesen. - ezen elmélkedve nyomta meg a gombot és a lift már repült is át az egész épületen.
A korai időpont miatt csak a másodikon (Varázsbűn-üldözési Főosztály: Auror Parancsnokság, Varázsbűn-üldözési Kommandó; Wizengamot Végrehajtási Szolgálat, Hamis Védővarázsok és Önvédelmi Eszk. Felkutatása és Elkobz. Üo., Mugli Tárgyakkal Való Visszaélési Ügyosztály; Varázshasználati Főosztály, Mágiai Vizsgahivatal, Tárgybűvölésügyi Ellenőrző és Nyilvántartó Hivatal, Animágus Nyilvántartó Iroda) szállt be egy boszorkány, így a lift hamar közölte: 1. szint: Miniszteri Hivatal: mágiaügyi miniszter, Miniszteri Hivatal államtitkára,miniszteri tanácsos, Miniszteri Titkárság. Cassandra a boszorkánnyal együtt kiszállt és elindult egyenesen, majd a Titkárság ajtaján kopogva benyitott.
Pár perc múlva egy magas, vörös hajú férfi társaságában tért vissza a folyosó használóinak össztüzébe. Sietős léptekkel érkezett a felvonókhoz, a férfivel a nyomában. Néhány perc alatt máris többen tolongtak az utazásért, mint előtte, így némi várakozás árán, de visszatérhettek a Párkapcsolati osztály szintjére. Az osztályon uralkodó hangulat merőben megváltozott, a jókedvű légkört egy feszült váltotta fel. Cassandra ismét apró mosolyra húzta a száját és konstatálta, hogy igazán remek munkát végez.
Egy remegő kéz az első pár diák adatlapját tartotta felé, amelyet szó nélkül elvett - majd a még mindig utána loholó férfival a nyomában – bement nemrég megkapott új irodájába. Az ajtaja éppen tökéletes helyen volt, mivel rá lehettet látni a dolgozókra az apró üvegablakon át és a kandalló sem volt messzebb öt méternél.
Cassandra odébb rakott pár dobozt az íróasztaláról, majd biccentett a férfinek, hogy foglaljon helyet mögötte. Ő maga állva maradt és körbe-körbe járkálva, a mappákat tanulmányozva, találkozásuk óta először megszólalt.
- Ha nem tévedek maga Percy Weasley. – kezdte, mire az említett egy aprót bólintott. Még ő is megrettent a nő felsőbbrendű viselkedésétől és rideg, szenvtelen stílusától.  – Olyant kértem erre a feladatra, akit semmilyen módon nem érint az ügy, de úgy látszik ez nem volt megoldható. Végül is mindegy, bizalmas dolgokat úgysem osztanék meg önnel. Akkor hát kezdjük is el és ne maradjon le! – majd a torkát kissé megköszörülve folytatta. Szavai nyomán a Percy kezében lévő papír kezdett megtelni a rendelettel.

A Mágikus Párkapcsolatokat Szabályozó Osztály
I. számú rendelete

1. I. A párok megállapítása

I. 1; Vérminőség szerint
I. 1. a; Vérminősége szerint „Aranyvérű” besorolás alá eső személyhez vérminősége szerint „Félvérű” vagy mugli családból származó személy rendelhető.
I. 1. b; Vérminősége szerint „Félvérű” besorolás alá eső személyhez vérminősége szerint „Aranyvérű”, „Félvérű” vagy mugli családból származó személy rendelhető.
I. 1. c; mugli családból származó személyhez vérminősége szerint „Aranyvérű” vagy „Félvérű” besorolás alá eső személy rendelhető.

1. A. „Aranyvérűnek” minősül az a személy, akinek az egyenes családfájában nem született „Félvérű”, mugli származású vagy mugli személytől utód.
2. B. „Félvérűnek” minősül az a személy, akinek az egyenes családfájában akár egy „Félvérű”, mugli származású vagy mugli személytől is született utód.
3. C. Mugli származásúnak minősül az a személy, akinek az egyenes családfájában nem található egyetlen „Aranyvérű” vagy „Félvér” származású személy sem.

I. 2; A minisztérium által készített jellemtanulmány szerint
I. 2. a; Ebből az iratból egyéni elbírálás alapján történik.

1. II. A szabályozott korosztály

I. 2; A szabályzás azon személyekre érvényes, akik a rendelet kiadásának napján még nem töltötték be a harmincadik életévüket. 

- Ennyi lenne. Vigye fel a miniszter úrnak. - utasította Cassandra, amire Percy szinte lóhalálában távozott a nő irodájából, aki azonban ezt mindössze egy felsőbbrendű mosollyal az arcán vette tudomásul, majd leülve asztalához, az előtte heverő papírokra fordította a figyelmét. Külön kupacba voltak rendezve a diákok nem és vérminőség szerint, a hozzájuk csatolt jellemrajzokkal egyetemben. Tisztában volt vele, hogy rengeteg munka vár rá, az idő pedig sürgette így nem is nagyon húzta az időt.
Úgy gondolta, jobb lesz a nehéz eseteken mielőbb túlesni, ezért leemelte az „aranyvérű fiúk” kupac tetejéről az első kartont és munkához látott. Ez természetesen az első számú ilyen személy, Draco Malfoy anyagát tartalmazta. Cassandra gonoszan elmosolyodott, hiszen egy olyan rokon aktáját tartotta a kezében, akinek a családja nem volt túl segítőkész, amikor a múltban rájuk szorult volna. Nem mintha bárki segítségére is pótolhatatlanul szüksége lett volna, ám a visszautasítás megalázó volt.
Az aktát maga elé helyezte és kis tanulmányozás után a „mugli születésű lányok” között kezdett keresgélni. Egymás után vetette el az egyes személyeket és közben azon gondolkozott, mennyivel egyszerűbb lenne erre a kupacra ráírni, hogy sárvérűek, mint ezt a kacifántos, hivatalos megnevezést.
Egyszer csak megakadt egy lap a kezében és érezte, hogy megtalálta, akit keresett. Mivel magában a legfontosabb szempontként az egyensúlyt hozta fel a jellemmel kapcsolatosan, tudta, hogy megtalálta a tökéletes párt. Önmagából kiindulva, tudta, hogy képtelen lenne valaki olyannal együtt élni, akit könnyedén elnyomna, de azt sem viselné el, ha ő maga lenne az elnyomott fél. Emellett ez a személy tökéletes volt bosszúszomja kiteljesítésére is, származása és a múltban nyilvánvalóan kiéleződött ellentétek miatt. Így büszkén könyvelte el kis füzetében az első párt: Draco Malfoy és Hermione Granger.
A következő dossziét a „félvérű fiúk” közül választotta, ott is az elsőt, név szerint Harry Pottert. Ezt is anyagot is jól ismerte, és már gondolatban meg is fogalmazta a pár másik tagját, akit már csak ki kellett keresnie az „aranyvérű lányok” kupacából. Újra átfutotta ezt is, majd összefésülte a két anyagot, és büszke volt remek emlékező képességére, mivel ez a páros is tökéletesen passzolt. Feljegyezte őket is, így Harry Potter és Ginerva Weasley büszkén birtokolhatták a jegyzetfüzet második sorát.
És ha már összeakadt egy Weasleyvel, akkor a többit is beosztja egy szín alatt, gondolta Cassandra és előkereste a megfelelő lapokat. Volt akivel gyorsabban, volt akivel kevésbé gyorsan, de boldogult. Az első kategóriába tartozott például Fred Weasley, akihez, mint egy puzzle megfelelő darabjárt a megfelelő helyre, könnyű volt hozzáilleszteni Katie Bellt. Az utóbbiba pedig ikertestvére, akihez már nehezebb volt párt találni, ám végül Cassandra választása Alicis Spinnetre esett. Már csak a legkisebb Weasley gyerek marad magányosan, amikor hirtelen kinyílt a dolgozószoba ajtaja és valaki felriasztotta Cassandrát elmélyült, órák óta tartó munkájából.
- Miss. Hatch, úgy gondoltam megnézem hol tart. – lépett be Cornelius Caramel a helyiségbe hajszálcsíkos öltönyében, amihez egy ízléstelen sötétkék vörös csíkos nyakkendőt kötött meg, ezzel kiváltva egy kis fintort az osztályvezetőnőből, ennél többel azonban nem adta jelét annak, hogy rossz néven veszi a férfi felbukkanását.
- Köszönöm kérdését Miniszter Úr, remekül haladok. – válaszolta a megszólított, de ő is érezte a kissé eltúlzott nyájasságot a hangjában. Caramel ezt szerencsére nem vette, vagy nem akarta észre venni, ezért csak egy mosoly kíséretében bólintott, jó éjszakát kívánt és távozott az ajtón.
Cassandra csak ekkor vette észre, milyen késő is van valójában. Éppen fel akart állni a székéből, amikor elkezdett motoszkálni a fejében az a bosszantó gondolat. Ha félbehagyott valamit, vagy nem teljesítette a magának kiszabott határidőn belül mindig elfogta ez az érzés, amitől sokszor aludni sem tudott. Egyes férjei maximalizmusnak nevezték, de nem ez volt rá a megfelelő szó, mivel nem mindenképpen a legjobban akarta elvégezni a feladatot, hanem mindenképpen határidőn belül.
Éppen e miatt a tulajdonsága miatt marad ülve még egy percig és lekapta a „félvérű lány” oszlop legfelső aktáját a helyéről, majd az azon szereplő nevet befirkantotta a füzetébe. Ezzel a Ronald Weasley és Lisa Turpin féle párost lezárnak is tekintette.
Mivel azonban magának mára az eddig meglévőknél eggyel több pár összeállítását adta feladatul, a jobb és a bal oldalán lévő három-három kupac tetejéről gyorsan leemelte egy lány és egy fiú mappáját. Fáradt volt már, ezért meg sem nézve ezeket beírta a neveket füzete következő sorába. Így lett még az első nap párba állítva Ernie MacMillen és Lavender Brown is.
Cassandra becsapta a füzetét, felállt és kisietett az ajtón. A reggel még nyüzsgő osztály mostanra kiürült, csak a csöndben dolgozó automata-penna sercegését lehetett hallani, ahogy a friss híreket sorban a hosszasan kanyargó pergamenre vési. A főosztályvezető megnyugodva nézett körbe, majd belépett a pompás kandallóba és távozott.
Ekkor még fogalma sem volt róla, hogy nem is olyan sokára a Roxfortban kell szembenéznie a felháborodott diáksággal megfontolt, vagy éppen felelőtlen döntéseiért.

Véleményed mindenről van. Írd le nekem: | 

| 

V

Hogwarts előtörténet első fejezet

Tatatat! És itt van Hikari Tenshi-vel közös ficünk! Remélem ez is tetszeni fog! :) Erre: http://hogwarts.hungarianforum.com/ az oldalra készült előtörténetként a játékokhoz, és ezen kívül van még egy része. Hamarosan azt is kirakom ;)

1. Fejezet
1996. Július 2. Kedd

Az égen sötét felhők takarták el a kifli alakú holdat, amely így nem ajándékozhatta meg fényével a londoni utcákat. Mindenhol csend honolt, hiszen az éjszakai élet, a város e részén nem volt divatos, itt rendes, tisztes emberek éltek, akik már mind nyugovóra tértek. Legalább is az egyszerű emberek… London városában azonban nem csak ők éltek. A Mágiaügyi minisztérium hatalmas ülésterme az éjszaka ezen óráján szokatlanul hangos volt. Mindenki egyszerre próbálta elmondani a véleményét, aggodalmait, és igyekezett érvényesíteni saját akaratát, mígnem a miniszter megelégelte a káoszt.
- Csendet! - bömbölte el magát Cornelius Caramel, jól hallhatóan idegesen, amire a teremben nyomban, minden jelenlévő személy elhallgatott. A tizenkét tagú Wizengamot bizottsága nem volt elragadtatva a helyzettől, amely a nyáron esett meg, hiszen azelőtt sosem volt még rá példa, hogy diákok szökjenek meg a Roxfortból és törjenek be a minisztérium épületébe. Érthető volt tehát a feszültség, amely a tagokban uralkodott, főleg, mivel a Halálfalók is jelen voltak ezen incidens alkalmával.
- Tudjuk ki halott, nem igaz? - tette fel végül a kérdést Griselda Marchbanks némileg feszült hangon, hiszen ez volt az, amit mindenki remélt és biztosra tudni akart. A teremben a csend nem oszlott fel, most azonban mindenki egy emberként fordult a teljes káosz alatt is tökéletesen higgadt, félholdszemüveges Albus Dumbledore felé.
- Igen, Voldemort halott. - biccentett az ősz varázsló sztoikus nyugalommal, ami csak olaj volt a tűzre. A hangzavar ismételten kitört, és mindenhonnan a miért, hogyan és ki ölte meg kérdések hangzottak el, és néhány ember halkan a kis túlélő nevét emlegette.
- És ez egészen biztos? Úgy értem, nem lehet, hogy… - kezdte bizonytalanul Amelia Bones, hangját a zűrzavar fölé emelve. Ám mielőtt mondandója végére érhetett volna Dumbledore nyugodtan, de erőteljesen félbeszakította.
- Való igaz, hogy a múlt eseményei esetleg kételkedésre adhatnak okot, ám ezúttal bizton állíthatom, hogy Voldemort örökre megszűnt létezni. - jelentette ki, majd az ismét kitörő üdvrivalgást túlkiabálva hozzátette. - Mindazonáltal az eset némi magyarázatot kíván.
A hír korántsem egy komoly, a Minisztériumhoz illő fogadtatásban részesült. Szinte minden boszorkány és varázsló helyéről felpattanva kezet rázott a tőle legtávolabb ülőkkel is, kurjongattak, voltak, akik örömükben táncra perdültek, mások önfeledten ugrándoztak a helyükön. Néhányan varázspálcájuk végéből csaltak elő színes tűzijátékot.
Dumbledore professzor ajkán halvány mosollyal figyelte az ünneplő sokaságot. „Had mulassanak nyugodtan, hiszen úgyis olyan régen vártak már erre.” gondolta magában. Közben pedig elképzelte diákjai arcát abban az évben, mikor kénytelenek voltak elhalasztani az év végi vizsgákat. A hasonlóság kísérteties volt.
Az ünneplő tömeget először egy békaképű, rózsaszín taláros boszorkány elégelte meg, aki fennhangon szóvá tette.
- Ehem-ehem… - ez a Roxfortosok által is jól ismert mondat mindenhol képes volt síri csöndet elérni, még egy ilyen emelkedett hangulatú társaságban is. - Nos, akkor nyílván azt a bizonyos „némi magyarázatot” sem tagadja meg tőlünk, Albus. - szólalt meg ismét kislányos hangján Dolores Umbridge.
- Természetesen, de úgy vélem, jobb lesz a történetet az elején kezdeni. - mondta Dumbledore, majd belekezdett az érintett történetbe. - Mint úgy vélem mindannyian tudják, Voldemort tavaly, a Roxfortban megrendezett Trimágus Tusa alkalmával nyerte vissza eredeti testét. Hogy mikor visszapattant rá a halálos átok miért nem halt meg? Jó kérdés, és az egyetlen válasz rá, a horkruxai. - ennél a pontnál a hallgatóság egyöntetűen felhördült, jelezve nemtetszését, elképedését és azt, tudják mik azok a horkruxok. - Úgy van, és Voldemort nem csupán egyet, hanem feltételezéseim szerint hetet készített belőlük. - újabb megbotránkozó hördülés a közönség soraiból. - Ám ezáltal a lelke olyan instabillá vált, hogy - mikor a Minisztérium Rejtély és Misztériumügyi Főosztályára betörve megölte Sturgis Podmoret - apró darabokra hasadt. - fejezte be végül a történtek elmagyarázását a varázsló. Úgy tűnt azonban, hogy ezúttal semmiféle hangzavar nem követi majd a szavait, mert a teremre csend ereszkedett. Ez azonban különbözött az eddigiektől, mivel tele volt feszültséggel, ez az érzés pedig egyetlen emberből áradt, mégpedig a mágiaügyi miniszter hivatali államtitkárából, aki most először vett részt a Wizengamot gyűlésén, mint aktív résztvevő.
- Nos, most hogy ez a veszély elhárult, ideje lesz szembenéznünk valami egészen mással, amely eddig a nagyobb fenyegetés nyomán a háttérbe szorult. - köszörülte meg a torkát Cornelius Caramel és ezzel az egy mondattal elérte, hogy osztatlan figyelmet kapjon, minden jelenlévő mágustól. Kezével mindössze intett a titkárának, aki egy bólintás kíséretében elővette a pálcáját és néhány intést követően egy hatalmas grafikon jelent meg az egyik falon.
- Mint láthatják az évek elteltével a zuhanás rettenetesen szembetűnő… - kezdte az utóbbi, amikor azonban Amelia Bones felállt arcán értetlenkedő kifejezéssel.
- Miféle zuhanás? Esetleg a gazdaságunké? - ráncolta össze szemöldökét a szőke hajú boszorkány, s szavai nyomán a titkár arcára egyértelműen a szégyen pírja ült ki. Kissé zavarban érezte magát, hogy nem említette meg, még is miről beszél és ezzel nem csak Miss. Bones, de a felettese szúrós pillantását is kivívta.
- Bocsássanak meg. Tehát amit itt láthatnak az a születések aránya, amely Tudjuk ki első rémuralmától kezdve jelentősen csökkent, míg nem most elérte a kritikus periódust. Sokan félelemből nem vállaltak gyermeket, arról nem is beszélve, hogy a rengeteg aranyvérű és aranyvérű között kötött házasságból születtek kvibli utódok. - fogott bele a magyarázatba a barna hajú férfi, amelynek nyomán egy másik grafikon jelent meg az előző mellett, amely ezúttal a kvibli születések arányát mutatta, amely összehasonlítva a születések arányának csaknem a felét tette ki. Ezt felfedezvén többen is felszisszentek, hiszen tartottak tőle, hogy a férfi egy bizonyos dologra akar kilyukadni, amely az évek folyamán mindig is egy nagyon kényes terület volt. - Éppen ezért időszerű lenne megalapítani a Mágiaügyi Minisztérium Párkapcsolati osztályát. Ennek feladata az lenne, hogy a kiszabott szempontok alapján, párba állítja a varázslótársadalom tagjait, és betartatja a rendeletet.
- Először is ennek az osztálynak a létrejöttéről tartunk szavazást! - vette át a mondóka fonalát Caramel. - A döntésnél vegyék figyelembe, hogy ha nem eszközölünk valamilyen változtatást a varázslótársadalom tíz éven belül kihalhat. - a hallgatóságot megdöbbentette ez a hirtelen jött felelősség a vállunkon, ezért nem mondtak semmit, csak magukban érveket és ellenérveket állítottak a rendelethez.
Caramel figyelmesen szemlélte csendbe burkolózó kollégáit, majd mikor úgy ítélte lejárt a gondolkodásra szánt idő kijelentette.
- Hát akkor szavazzunk! Ki támogatja a Párkapcsolati osztály megszületését? - azzal felemelte a kezét. A mellette helyet foglaló Dolores Umbridge keze is azon nyomban a magasba lendült, és egyre többen jelentkeztek. Végül három ember kivételével mindenki támogatta a Párkapcsolati osztály létrejöttét.
- Akkor hát eldőlt, de a rend kedvéért, ki ellenzi az osztály létrejöttét? - mondta a mondat első részét lelkesen, a végét pedig unottan a Miniszterelnök. Erre a kérdésre a maradék három ember jelentkezett, de csüggedő kifejezés ült arcukon. A kezét magasba tartó Amelia Bones felváltva nézett - a szintén így cselekvő - Elphias Dogera és Albus Dumbledorra. Utóbbi egy szomorú fejrándítással jelezte, hogy legnagyobb sajnálatára semmit sem tehet az ügyben.
- A Wizengamot tagjainak döntésének értelmében, kilenc a három ellen megszavaztuk, hogy jöjjön létre a Mágiaügyi Minisztérium Párkapcsolati Főosztálya. - jelentette ki Caramel és fa kalapácsával koppintva megpecsételte sok száz ember sorsát. - Nos, ha ezzel megvolnánk, ötletekre van szükség, hogy mi alapján történjen a párokba sorolás és mely korosztályokat szabályozzuk.
- Egyértelműen a fiatalokkal kezdeni, hiszen ők társadalmunk jövője. - szólalt fel az ülés megkezdése óta először Cassandra Hatch, akinek hangja mindenféle érzelmet mellőzött. - Ezen felül gondoskodnunk kell róla, hogy az aranyvérűek ne egymás között házasodjanak, ami szintén igaz a mugliszármazásúakra is. - folyatta a mondókáját, amikor azonban annak végére ért, nem tudta eltitkolni a csinos arcára kiülő kis fintort. És ezt bár minden teremben ülő látta, egyikük sem emelt szót miatta. Pontosan tudták, hogy a nő a Hatch család utolsó leszármazottja, amely önmagában státusz volt.
- Azt javasolja tehát, hogy pusztán származás alapján válasszuk ki számukra a jövendőbelijüket? - kérdezte Amelia Bones, és hangja - bármennyire is próbált tárgyilagosságot sugározni - az még is felháborodott maradt. Képtelen volt tárgyilagosan hozzáállni, hiszen tudta, hogy akármiről is fognak szavazni, az mind Susant, mind pedig Harry Pottert is érinti, akinek köszönhetik, hogy egyáltalán életben vannak. Nem éppen érezte úgy, hogy ez lenne a megfelelő hála, azért amit a fiatalok az egész társadalomért tettek. Oldalra pillantva, pedig tökéletesen látta, hogy a Roxfort ősz igazgatója minden bizonnyal egyetért vele.
- Nem, természetesen nem csak ez alapján. Egy jellemtanulmánnyal vonnám össze, így biztosak lehetünk benne, hogy mindenki a hozzá illő legkiegyensúlyozottabb párt kapja. - közölte hűvös metsző tekintettel madam Hatch, majd egy könnyed mosollyal a mágiaügyi miniszter felé fordult, várva az ötlete jóváhagyására. Hiszen egy ilyen precízen elgondolt tervet, amelyet ilyen rövid idő alatt prezentált, csak elfogadni lehet. Nem volt sok idejük, hiszen ha új törvényt akartak hozni, akkor igyekezniük kellett, más ötlet pedig nyilvánvalóan nem volt.
- A törvénytervezetet jóváhagyom. Madam Hatch ön lesz a Párkapcsolati osztály vezetője. Amennyiben bármire szüksége van, jelezze a titkárom felé és ő a rendelkezésére áll. - döntötte el végül Caramel, ám látva a felháborodott és tiltakozó arcokat, azonnal fel is állt a székéből és megindulva a kijárat felé egyértelműen jelezte, hogy az ülésnek vége. Vitának helye nincs.

Véleményed mindenről van. Írd le nekem: | 

| 

V