Ollivander úr karácsonya

A Dumbledore Serege karácsonyi ficversenyére készített munkámat itt olvashatjátok, ami 3. helyezést ért el. Úgy számoltam, csak kilencen indultunk, de én nagyon örültem neki, mert ez azt jelenti, hogy mégsem vagyok reménytelen :) Éljen! xD

Szóval ugye regisztráltam merengőre is (Mia Brown) és ezt már oda is feltöltöttem tegnap este, remélem hamar felkerülhet :) Addig is jó olvasást, és így utólag is kellemes Karácsonyt!
Ja, és ezt a szép képet kaptam hozzá (mielőtt arra a feltevésre jutnátok, hogy MÉGIS tudok szerkeszteni) 
És még egy ja, és: ehhez akarok még többet írni más emberekről, hogy legyen egy novellasorozat :3

Ollivander úr karácsonya

Az Abszol úton szokatlanul nagy volt a tömeg. Bár ez így, Szenteste talán nem is olyan szokatlan. Az utcán tülekedő sokaság az utolsó karácsonyi ajándékokat, és a vacsora végső hozzávalóit próbálta beszerezni. A hangzavar borzasztó volt, de a fehér utcákat betöltötte a karácsony jól ismert illata.

Egyetlen ember állt mozdulatlanul a szürke eget fürkészve. Ollivander úr a boltja előtt várakozott – Ollivander - Minőségi varázspálcák – Alapítva: i. e. 382 –, és büszke is lett volna a családi vállalkozás majdnem kétezer éves fennállására, ha nem lett volna ilyen gondterhelt. De az volt, méghozzá egy bagoly miatt. Idegesen dörzsölgette hosszú ősz szakálla alatt az állát, és néha egyik lábáról a másikra billent. Az utcán elhaladók vidáman üdvözölték, de ő túl elfoglalt volt ahhoz, hogy ebből bármit is meghalljon.

A pálcaüzletet már régen bezárta, hogy időben el tudjon indulni, de a várva várt bagoly csak nem érkezett meg. Ollivander úr már éppen kezdett azon gondolkodni, hogy elindul üres kézzel -, bár nem tudta, mit is mondhatna –, amikor egy hófödte, szerencsétlenül csapkodó állatot látott meg pár méterre tőle a magasban.

A bagoly termetes csomagjával és a széllökésekkel küzdve végül nehézkesen landolt a bolt ajtajában. Ollivander úr nemtetszését kifejezve ciccegett egyet, de a madár mérgesen huhogott vissza rá, mintegy a tudtára adva: neki sem a legrózsásabb a helyzete. A következő problémát a doboz eloldozása jelentette, ám végül az elgémberedett újjaknak és karmoknak együttes erővel sikerült úrrá lenniük a gubancos madzagon, és a madár fizetségével a lábára kötött erszényében tovaszállt.

Ollivander úr a hóna alá kapta a csomagot, és sietős léptekkel belevetett magát az utca forgatagába. Mellette elhaladva gyerekek visongattak, boszorkányok és varázslók beszélgettek és kapkodtak, de Ollivandert ez a legkevésbé sem érdekelte. A patikából orrfacsaró bűz közepette ömlött ki valamilyen nyálkás anyag az ajtó alatt, de ő csak kikerülte a tócsákat és céltudatosan folytatta útját.

Talán nem látszott rajta, de gondterhelt volt. Nem tudta, most, hogy terve megvalósulni látszik mit is mondjon majd. Talán, hogy sajnálja? Vagy hogy tévedett? Gondolatai a varázslat sebességével cikáztak, de így sem volt még biztos válasza. Ám valami bizakodás fogta el, ahogy egyre közeledett a sötét sikátorhoz az utca jobb oldalán. Egy érzés, hogy talán most minden jóra fordul, bárhogy is legyen, hiszen Karácsonykor történnek meg a legnagyobb csodák.

A csomagot egyre szorosabban fogta, ahogy bekanyarodott a sikátorba a nyüzsgő főútról. Nem szerette ezt a környéket, és máskor biztosan messzire elkerülte volna, de ma muszáj volt ide jönnie.

Itt is sokan voltak, de egészen más társaság. A Karácsonyra készülődő békés népek helyett, inkább csak fekete lepelbe burkolódzó, megkeseredett sötét varázslók. A Zsebpiszok közt nekik találták ki, és nem is volt ezzel semmi gond, egészen addig, amíg az embernek halaszthatatlan elintéznivalója nem akadt ezen a porlepte környéken.

Ollivander úr gyors léptekkel haladt, szinte a koszos kirakatok üvegéhez préselődve. Sorban hagyta el a boltokat, éppen csak egy pillantást vetve rájuk, ám amikor a Borgin és Burkes nevezetű elé érkezett, hirtelen megtorpant. A piszkos üvegen keresztül egy gyertya halvány pislákolása látszott csak a bolt belsejében. A férfi egy mély lélegzetet vett, majd belépett a boltba. Ott polcokon és szekrényekben sorakoztak a különböző vészjósló és balsejtelmű, fekete és még feketébb mágia kellékei. Voltak üvegekben úszkáló, vagy terráriumban mászó állatok, különféle szerkezetek és amulettek, az apró bolt hátsó falát pedig beterítették a könyvek. Ezek közül olvasott egyet a pult mögött ülve a fiatal eladónő, de az ajtó nyílását jelző csengőre azonnal felkapta a fejét.

- Hát te mit keresel itt? – kérdezte köszönés képen a nő, miközben felállt, könyvét az asztalon hagyva.  Szeme csak úgy villogott a vádló dühtől, ahogy barna fürtjeit kisöpörte arcából.

- Én csak… Gondoltam… - kezdte Ollivander úr megszeppenve a barátságtalan fogadtatástól – Gondoltam megnézem, mi van veled.  Tudod, így karácsony táján…

- Jaj, ne csinálj úgy, mintha érdekelne, mi van velem! – szakította félbe erélyesen a nő. – Sem karácsonykor, se máskor nem érdekellek! Azt hittem, ezt már megbeszéltük. Döntöttél, én is döntöttem, és a karácsony miatt nem fog megváltozni a véleményem. Szóval, ha lefutottuk a kötelező illendőségi köröket, akár el is árulhatnád, hogy pontosan miért is jöttél, mert hogy nem miattam, abban biztos vagyok. Ha pedig mégis, akkor akár most el is indulhatsz vissza, építgetni a jövedelmező pálcavállalatodat. Bár ha rajtam múlik lassan úgyis bezárhatod.

- De, kérlek csak hallgass meg…

- Fölösleges, nincsen mit mondanod. Nem fogok megváltozni miattad, ezt tudod nagyon jól.

A hirtelen beállt csönd hideg volt, és feszültséggel teli. A levegő csak úgy vibrált, és beletelt egy kis időbe, míg Ollivander úr újra meg tudott szólalni.

- Hoztam neked valamit. Bobby azt mondta, ezek a legújabbak a boltban. – azzal ügyetlenül a vele szemben álló nő felé nyújtotta a dobozt, tele a Mézesfalás legfinomabb édességeivel. - Igazi különlegességek. Mindig azt mondtad, hogy…

- Megint a kapcsolataidat akarod használni, hogy jóvátedd a TE hibádat?! Tudom mit mondtam, de az már nem jelent semmit! – kiabált a nő olyan hangerővel, hogy ha a bolt ablakán be lehetett volna látni biztosan akad közönségük. Majd halkabban, a sírás határát kerülgetve hozzá tette. - Most már nem. Menj innen… kérlek.

Ollivander úr dermedten állt, fogalma sem volt, hogy mit tehetne még. Amikor belépett nem tudta, hogy pontosan mire számíthat, de ezt biztosan nem akarta. Nem akart még több fájdalmat okozni, így hát csak csöndben lerakta a csomagot a pultra, és annyit motyogott:

- Őszintén sajnálom. – azzal kilépett a csöppnyi boltból az utcára. A kivilágított főút felé kezdett haladni, utat törve magának a sok ember között. Már alig kapott levegőt, de egyszer csak elérte a mostanra kihalt utcát, és a rossz népséget hátra hagyva elindult hazafelé a hóban. Útközben magában töprengett, keserű gondolatok kavarogtak a fejében. Nem tudta, hogy fordulhatna minden jóra, valamint később azt sem, hogy hogyan jutott haza, de egyszer csak ott állt az ajtaja előtt. Egy kulcsbűbájjal gyorsan kinyitotta, és már bent is volt a nappaliban.

A karácsonyfán a gyertyák egy pálcaintésre égni kezdtek, barátságos arany színbe vonva a helyiséget. De Ollivander úr csak csüggedten ült a nagy karosszékben, a karácsonyfát bámulva kitartóan. Időérzékét teljesen elveszítve csak arra riadt fel, hogy kopogtatnak az ajtón. Fogalma sem volt, ki keresheti Szenteste ilyen későn, bár az igazat megvallva azt sem tudta, milyen késő lehet.

Kicsoszogott az előszobába és kitárta az ajtót látogatója előtt. Nem is gondolt arra, hogy egy sötét varázsló is várhat rá, túlságosan el volt foglalva ilyen összefüggések feltételezéséhez. Azonban legnagyobb meglepetésére nem egy fekete mágus állt az ajtóban, hanem a nő a Borgin és Burkesből, kezében a papírdobozzal. Az arcát könnyek sűrű patakja áztatta, és mielőtt Ollivander úr bármit is szólhatott volna, a nehéz csomagot elejtve borult a nyakába.

- Én is sajnálom, Apa.– suttogta.

Így álltak az ajtóban, egymást ölelve apja és lánya, mert Szenteste igenis megtörténnek a csodák és érdektelenné válnak a viszályok a jó és a rossz között, mert ilyenkor egyedül a szeretet számít.

Boldog Karácsonyt mindenkinek! ^^

 

Véleményed mindenről van. Írd le nekem: | 

| 

V